forrás: Wallpaper Abyss - Alpha Coders

Hova tovább? – Bosszúállók: Végtelen háború

Ez egy hatalmas film, de vajon többet is tud? Íme egy kis vélemény a 2018-as Végtelen háborúról.

A képregényfilm, mint műfaj, nagyon hosszú utat járt be, míg megtalálta a saját hangját és közönségét. Ugyan manapság lassan eljutunk arra a szintre, hogy évente két-három képregényfilmet lenyom a nézők torkán Hollywood, ez nem volt mindig így. Ami a Marvel filmeket tekinti, létezett egy amolyan “sötét középkor”, ami olyan förmedvényeket szült meg, mint az Affleck féle Daredevil, az abból világra jövő szörnyszülött spin-off Elektra, az Ang Lee által rendezett Hulk, a 2000-es évek elején készült Amerika Kapitány filmről nem is beszélve, ami csak VHS kazettán terjedt, mint valami sunyi nemi betegség. Amúgy ennek a korszaknak a hajnalán kezdtek rövid mélyrepülésbe a DC filmek is, miután leraktak az asztalra egy Batman és Robin-t, egy Macskanőt, és egy Steel-t (utóbbi egy ’97-es rémálom, Shaquille O’Neal főszereplésével, melynél igenis sokan mondták ki a műfaj halálát).
…fúj – Steel (1997) – forrás: Youtube
Azt is fontos megemlíteni, hogy ugyan már csírájában létezett ekkor a (ma már a Disney gyámsága alatt működő) Marvel Studios, mely szépen lassan eladogadta a legnépszerűbb karaktereinek filmes jogait, így került Pókember a Sony-hoz, az X-men a Fox-hoz, Hulk pedig a Universal-hoz. Ám a képregényfilmek sötét középkora (melyhez direkt nem adtam hozzá Sam Raimi Pókember trilógiáját, bár abban is vannak háborús bűntényekkel felérő jelenetek), legalábbis ami a Marvel univerzumát érinti, 2008-ban hozzányúlt egy erősen B-kategóriás hőséhez, Tony Stark-hoz. A film új volt és szórakoztató, ám egyáltalán nem volt átlagon fölüli alkotás. Ellenben belengetett egyetlen egy szót a stáblisták után: Bosszúállók. Egy ilyen univerzum megalapozásához azonban elég szilárd volt. Ezzel egy olyan Filmes univerzumot indított útjára, mely lassan kerek egy évtizede 19 filmen át csak épített és épített egy olyan narratívát, melynek egyik sarkalatos pontját képezi mai alanyunk, a Végtelen háború.
Végtelen Háború / Infinity War
Végtelen háború (2018) – forrás: Wallpaper Abyss – Alpha Coders
A Bosszúállók: Végtelen Háború nagyjából percre pontosan ott veszi fel a történet fonalát, ahol a Thor: Ragnarok elhagyta. Színre lép az Thanos (Josh Brolin), az őrült titán, hogy magához ragadja a Végtelen Köveket. Mivel ezek a nagy hatalmú bizsuk nem egészségesek, ha egy helyen, egy kézben tartják őket, így az eddig megismert hőseinknek a feladata az, hogy ebben megakadályozzák. Azonban az őrült titán sokkal veszélyesebb ellenfél, mint eddig bárki, ráadásul a Bosszúállók (még a Polgárháború alatt keletkezett) saját ellentéteik és egójuk is akadályozzák őket.
Polgárháború, avagy egy szakítás története – forrás: Wallpaper Abyss – Alpha Coders
Félek, hogy bármit is írok ezután, az spoileres tartalom, így csak annyit tudok mondani, hogy minden percét imádtam. Egy érzelmekkel és akcióval telepakolt hullámvasúton ültem több, mint két órán keresztül annak ellenére, hogy nem ültem fel a hype-vonatra. Épp ellenkezőleg. Azzal a félelemmel ültem be, hogy ez a méretű hype, ami övezte (gyakorlatilag majdnem egy évtizede) egyszerűen összeroppantja maga alatt a filmet. Legnagyobb megdöbbenésemre ez a film felért az aprónak nem mondható elvárásokhoz, úgy, hogy több karakter érvényesülni tudott és nem ment a történet rovására (most mérgesen nézek rád, kedves Batman v Superman). Logikusan felépített, méreteihez képest kimondottan igényesen elmesélt narratívát kaptunk ismét, mondjuk Russoéktól egy Tél Katonája és egy Polgárháború után el is vártuk.
Annak külön örültem, hogy a humorfaktort kicsit lejjebb csavarták, mert legutóbb a Thor: Ragnarok igencsak próbára tette a tűrőképességemet (a Fekete Párduc kimaradt, mint köztes film), azért meg extra piros pont, hogy a Russo fivérek lerakták a Marvel univerzum legnagyobb csatáját, aminek valós tétje volt. Ebben a filmben bizony hullanak az emberek mint a legyek, konkrétan lefagytam, amikor a film elején megláttam a 16-os korhatár-besorolást és nem a Deadpool 2 előzetesét kezdték lejátszani.
A színészi játék is szintet lépett az MCU-n belül, mindenkinek sikerült kihoznia magából a maximumot, ami a színészi játékot illeti, emellett látszik a színészeken, hogy nagyon élvezték a forgatás minden percét. Külön szeretném kiemelni Tom Holland-et, aki a stáb messze a legfiatalabb tagja, a játéka azonban egy gyakorlott színészé. Robert Downey Jr., Chris Evans, Chris Pratt mind szerethetőek maradtak, Chris Hemsworth Thor-ja is megtalálta a saját hangját a Ragnarok után is. Kellemeset csalódtam, hogy Scarlet Johansson csak az első előzetesekben nézett ki úgy, mint egy 40 éves leukémiás, szerintem az csak egy nagyon rossz beállítás műve volt.
Ezek után jogosan csattogtathatnék olyan jelzőket, hogy “grandiózus”, “forradalmi”, “sosem látott”, “eposzi méretű”, de nagyjából minden filmekről véleményt alkotó médium elsütötte ezeket, szóval tartózkodnék ezektől. Legyen elég annyi, hogy a premier előtti vetítés után két nappal visszatekintve szerintem ez a film minden, csak nem mozi-történelmi, bár hirtelen felindulásból tettem egy ilyen kijelentést. Ez egy grandiózus méreteket öltő végjáték., amiből már láttunk párat. Elég csak a Gyűrűk Urára, a Csillagok háborújára (az eredeti trilógia értendő itt), a Harry Potter szériára, hogy csak a legismertebbek közül szemezgessünk. Ezek szintén mind grandiózus finálékat raktak le az asztalra. Sikerükön (és az abból fakadó nosztalgián) pedig azóta is élősködik Hollywood profit reményében (erről majd később írok). A Marvel Studios csak annyiban különbözik a fent felsoroltaktól, hogy több szálon (és több egyedi karakteren keresztül) fut és minden eddig ismert filmes narratívánál nagyobb.
Mielőtt összehajtogatjátok a monitort és a mentális állapotomat kérdőjeleznétek meg, szeretném leszögezni, hogy nem a filmet ekézem. Nagyon tetszett ez a film. Meg is tapsoltam sok rajongóval együtt, ami nem vall rám és mindent összevetve örülök, hogy ennek az eseménynek a részese lehettem. Ez a film valóban egy filmtörténeti Titán. De nem hagy nyugodni a kérdés: mivel és hogyan akar erre licitálni a Marvel?
MCU Phase 4
Hova tovább? – Forrás: ScreenGeek
Gondljunk csak bele! 10 éven és 19 filmen át felépült egy (több) világ, megismertük, annak hőseit, összehoztuk őket és egyre nagyobb és nagyobb próbatételek elé állítottuk őket, majd egymás ellen fordítottuk őket egy valós tétek nélküli Polgárháborúban, hogy utána mindenki kibéküljön és ismét, többé kevésbé vállvetve küzdjön egy még annál is nagyobb gonosz ellen. A Végtelen Háború (és a rendezői székben helyet foglaló Russo fivérek) nagyon helyesen ráérzett, hogy ennek a filmnek valós tétje kell, hogy legyen. Ennek következményeként igenis elhullanak jelentős és kevésbé jelentős szereplők is ezen a kozmikus sakktáblán, hogy a néző tényleg (talán a Marvel filmográfia történetében először) elkezdjen aggódni a hősökért, akikhez kötődik és akiket 10 év alatt megismert.
Viszont ezek az újítások és méretek felvetik azt a kérdést, hogy a Marvel ezek után milyen irányba tud még terjeszkedni? Váltig állítom, hogy erre a filmre senki nem fog tudni méreteiben rálicitálni, ami önmagában egy jó dolog. Az egyetlen probléma csak az, hogy a Marvel sem tud, de ennek ellenére a műsornak “mennie kell tovább”. Jelen licenceivel (meg amik még bejönnek a Fox megvásárlása után), nem tudnak még egy ilyen történetet lerakni a filmvászonra, ami érzelmileg ennyire bevonzaná a nézőt, miután az helyet foglalt a moziszékben. Sokan rebesgetik, hogy az MCU majd megpróbálkozik többek között a horror vonalával is.
New Mutants, egyelőre még Fox tulajdon – forrás: bloody-disgusting.com
Ami engem illet, kíváncsian várom a fejleményeket, hogy a Marvel (és főleg Kevin Feige) ezek után mihez kezd a rajongók egyre nagyobb és nagyobb étvágyával. Mellékágon pedig az a kérdés is felmerült bennem, hogy ezzel “lehetetlen helyzettel” más univerzumok mihez akarnak kezdeni? Monsterverse mondjuk alapjáraton gigászi szörnyekkel lépett be egy címszereplőt alig mutató Godzilla, majd egy újabb és sokkal jobban teljesítő King Konggal. Ők ketten bizony össze lesznek eresztve, de őszintén szólva ki tud azonosulni egy 100 emeletes radioaktív gyíkkal és egy 102 emeletes óriás majommal?
A MonsterVerse – forrás: UltimateCartoonFan99 – DeviantArt
A DCEU már sajnos rég belefulladt a saját nyomorúságos sötétségébe és komorságába. Súlyos témákat feszegetett, amikkel az ég világon semmit nem kezdett, ehelyett az összes elképzelhető easter egg-et és referenciát a nyakunkba zúdította. Bár Wonder Woman próbált egy mentőövet dobni azzal, hogy merte NEM követni a Snyder-féle szabály- és témarendszert, az Igazság Ligája sajna magával rántotta minden reményünkkel együtt.
Ennek nem kellett volna így lennie…
DCEU
…máshogy is lehetett volna – forrás: michaelhuangart.deviantart.com
Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2018 Attila Horváth

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük