ötletek

Hollywoodban nincs több ötlet?

Bár az álomgyárnak még bőven van új, elmesélni való története, korunk filmiparán sajnos látszanak a kiégés jelei. A Disney berkein belül megállás nélkül zakatol a Marvel Filmes Univerzum szekere, több stúdió is univerzum-építésbe fogott (kisebb vagy nagyobb sikerrel), és látunk olyan bugyuta, de kifejezetten kreatív ötlet is akad, mint a Ragadozó Városok. Bármennyire is ostoba előzetest kapott.

Ellenben az előző, a Csillagok Háborúja jövőjével foglalkozó rövid cikk után felötlött bennem a kérdés: tényleg kifogyott az ötletekből Hollywood? Mert nagyon nagyon sok olyan franchise előkerült, amik már bizonyítottak világszerte. Ennek hála (vagy ennek ellenére) ismét kezdeni akar velük valamit a filmipar.
Ennek a cikknek a fő témája, hogy bemutassa, mit és hogyan tud újrahasznosítani a filmgyártás. Legyen szó akár a megfeleéő profitról vagy egy sima ráncfelvarrásról.

A tünetek

Mielőtt még elkezdenénk temetni történelmünk legnagyobb szórakoztatóipari tájegységét, először vegyük sorra, milyen jelek utalhatnak a kiégésre. Bár minden egyes tünet más és más tulajdonsággal bír. A feltételezett kiváltó ok ugyanaz: Hollywood-nak már alig maradt feldolgozható újszerű története. Másképp, árnyaltabban fogalmazva: Hollywood a saját munkáiból merít. Vegyük hát sorra őket

Egy sikeres vagy befutott ötlet “folytatása”

Aki filmes híreket megjelentető oldalakon szörföl, minden második héten belefuthat egy ismerős címbe vagy sorozatba. Amibe én legutóbb belefutottam (és megosztottam) az egy lehetséges Austin Powers 4 munkálatairól szólt. Lényegében egy több, mint egy évtizede halott (nem lezárt, halott) franchise-t akarnak folytatni. Én is szerettem az első részét a trilógiának, de a másodiknál konkrétan a fejfájás és a hányinger kerülgetett. Előtte pedig arról olvastam híreket, hogy hivatalossá vált a Bad Boys 3. része is, miután Martin Lawrence rábólintott a szerepre. A legkézenfekvőbb filmes sorozatról, a Csillagok háborújáról pedig már kifejtettem a véleményemet, ami ugyanezt a tünetegyüttest is produkálja. Régi szereplők, régi témák, nosztalgia.
A fent használt idézőjel pedig azért indokolt, mert ebbe a kalapba nem csak a klasszikus, kronológia folytatásokat vettem kalap alá, hanem az ezekből építkezni igyekvő előzményfilmek. Ismét a Star Wars felé vezetném az olvasó kíváncsi tekintetét. Viszont ugyanezt csinálták anno a Hobbit trilógiával, az Alien sorozattal, vagy ha a TV-s frontra tévedünk, az Ifjú Sheldon és a szintén előmunkálati státuszban lévő Trónok harca előzménysorozat.

Egy más ismert történet újbóli elmesélése

Ez egy picit komplikáltabb kategória, hiszen itt nem feltétlen csak franchise-okról és univerzumokról van szó, hanem koncepciókról és narratív elemekről. Talán mindenki ismeri azt a hasonlatot, ami szerint az Avatar egy Pocahontas-másolat, csak rézbőrű helyett kék bőrű őslakosokat akar a civilizációnk beszántani. Akármilyen hihetetlen, de a Marvel Filmes univerzum is egy kicsit ilyen lábakon áll, elég csak megnézni a történetvezetési hasonlóságot az első Vasember film és a Doctor Strange között. Ezeket nemigen lehet hibának felróni, mindössze arról van szó, hogy egy már bejáratott receptet használnak fel, amire a közönség évezredek óta így reagál. Ez pedig (ironikus módon) a Hős útja, melyet először Joseph Campbell írt le, mesék és történetek százait vizsgálva. Ha lesz rá igény, szívesen írok cikket erről a modellről és annak variációiról.
Egy másik, mondjuk kórosabb elváltozást jeleit azok az élőszereplős Disney-filmek adják, melyek már egyszer kasszasikert hozó alkotásokat ültet át animációról élőszereplős filmekbe. Bár ezek vizuális újragondolása nagyon sok kreativitást és rendezést igényel, nem tekintem őket teljes értékű műveknek, hiszen az alapanyag 80%-a már a rendelkezésre állt. Az olyan típusú alkotások esetében, mint a Szépség és a Szörnyeteg, a végeredmény tisztán látszik: nem minden működik élőszereplős köntösben, ami egy rajzfilmnek jól állt. Nem lesz ettől természetesen nézhetetlen egy film, de nem tudnak már minket meglepni vagy (ami szomorúbb) lenyűgözni. Bár az Aladdin még valamennyire tartja bennem a reményt, hogy ez a tendencia a visszájára fordul…

Rebootolnak egy teljes ötletet

A reboot, mint kreatív döntés nagyon sokszor megmagyarázható azzal, hogy egy már meglévő karaktert vagy világot napjaink filmes közönségéhez igazítsák. Van, hogy egy már létező koncepciót be kell mutatni egy új generációnak és tegyük a szívünkre a kezünket: Chris Pine által alakított Kirk kapitányt komolyabban lehet venni, mint William Shatnert (mármint nem a karaktert, hanem a színészt úgy általában). Egy kulturális szubkultúra komolyan vételével csodákat lehet elérni, ahogy azt a Nolan féle Sötét Lovag trilógia is bemutatta. Jó tehet egy modernizált vérfrissítés olyan klasszikusokkal, mint James Bond (vagy azután a Kinsgman, ami meg jelen pillanatban bármikor leválthatná a 007-est). Fontos társadalmi üzenetet lehet átadni az emberi természetről és kultúráról egy olyan filmben, ahol öntudatra ébredt majmok a főszereplők.
Van azonban, amikor egy népszerű figura újraértelmezése néhány helyen gellert kap, mint ahogy Az Acélemberben napjaink Superman-értelmezése. Arra is akad példa, hogy a korunkra reflektáló megfelelési kényszer a minőség rovására megy. Hiába ugrottak nők a Szellemírtók kocsijába, vagy váltak profi tolvajokká egy másik franchise árnyékában (ami pedig egy másik régebbi mű jól sikerült reboot volt). Vagy újraírhatjuk mindannyiunk kedvenc múmiás történetét egy univerzum megalapozásának reményében, hogy aztán ne legyen belőle semmi.

Van Hollywood-nak tartaléka?

Nagyon rosszul állna szénánk, ha ne lenne. Szerencsére vannak olyan művek, melyek teljesen más forrásokból táplálkoznak, mint fent említett társaik. Mernek perspektívát váltani narratív okokból, mint a Keresésben, megfoszthatnak az egyik érzékünktől, mint a Hang nélkül, esetleg kreatív és innovatív módon adhatnak át egy gyerekmesén átívelő üzenetet az elfogadásról, mint a Zootropolis. Sőt, hogy elég legyen a szomszédba menni, bemutathatják egy ország korrajzát egy olyan önéletrajzi akciófilmen keresztül, mint a Viszkis vagy egy felemásan sikerült krimiben, mint a Budapest Noir.
Látható, hogy minden történetmesélési lustaság ellenére az Álomgyárban még maradt kreatív spiritusz. Kicsit azonban szomorú látni, hogy aránylag kevesebb eredeti ötlet lát napvilágot, vagy nem kapnak akkora hírverést, mint újragondolt társaik. Persze lehet bennem van a hiba és jobban idegesítenek a már meglévő ötletekre, karakterekre építő filmek, mint amennyi új ötleten átsiklok,
Ti hogyan viszonyultok ehhez a kérdéskörhöz?
Digiprove sealCopyright secured by Digiprove © 2018 Attila Horváth

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük