avengers_endgame_poster_wallpaper_hdoficial_byandrew_vm-e1552652545172

Bosszúállók – Végjáték

A Marvel Filmes Univerzum több, mint 10 éven át felvezetett története, az úgynevezett Végtelen saga lezárult. Nem csak egy 21 filmen át tartó sorozat (kétszer is megszámoltam) ért véget, hanem a képregényfilmek általunk ismert aranykora is. Egy élményekkel és érzelmekkel teli utazás méltó lezárása. Spoilermentes élménybeszámoló és elmefuttatás következik, a cikk végén apró közleménnyel.

Nehéz egy ilyen alkotásról beszélni, mivel kettős érzéseim vannak. Jómagam nem voltam ott a 2008-as Vasember premierjén, elég későn kapcsolódtam be az MCU véráramába. Az első film ebből a sorozatból, amit végig is néztem talán az első Galaxis őrzői volt, az első moziban látott fejezet pedig a Polgárháború (igen, ilyen későn csapódtam a sorozathoz). Foghíjas előéletem van ezekkel a filmekkel, viszont alapvetően le tudtam követni egyes karakterek jellemét, szerepét, helyzetét ebben az eddig példa nélküli méreteket öltő filmes narratívában.

21 film több mint 10 év leforgása alatt. Egy ilyen történetegyüttest kellett lezárnia a Végjátéknak olyan módon, hogy tisztelegjen a saját univerzuma, annak megalapítói és a rajongók előtt egyszerre. Egy lezárás, ami elvarrja a szálakat, ugyanakkor teret enged a következő generációnak, átadva nekik (átvitt és néhol valódi értelemben is) a stafétabotot. A maga három órájával pedig elgendő időt is szánt arra, hogy a rajongók elbúcsúzzanak ettől a korszaktól és annak ikonjaitól.

Spoiler nélkül elég nehéz beszélni erről a filmről, hogy átjöjjön, mennyire monumentáris lezárással állunk szemben. Egyetértek néhány olyan kritikával, amik az első harmadát vagy felét a történetnek egyfajta fan service-nek tartja. Találkozunk visszatérő karakterekkel, helyszínekkel, ugyanakkor képet kapunk arról is, hogy a mindennapi emberek (hőseinkkel együtt) hogyan próbálnak túllendülni Thanos csettintésének következményein. A történet részleteibe nem mennék bele, mert erősen spoileres, de maradjunk annyiban, hogy a film ezen lába (a végső leszámolást leszámítva talán) erős lábakon áll.

A Marvel történetek (tehát a képregények is) erősek voltak abban, hogy olyan történeteket meséljenek el, ahol legtöbbször a mindennapi emberek döntenek úgy, hogy hősökké emelkednek. Ettől függetlenül azonban ugyanolyan halandó, sebezhető emberek maradnak, emberi érzelmekkel és gondolatokkal. A film pedig (már szinte MCU-hoz mérten rutinszerűen) maradéktalanul áthozza ezeket az érzéseket a vászonra. Minden szereplő
színészi munkája hibátlan, talán a Marvel filmek között a legerősebb alakítást szállította le a Végjáték.

Mégsem tudom maradéktalanul elfogadni ezt a filmet, mint egy tökéletes alkotást. Egyrészt abból a klisés okból kifolyólag, hogy tökéletes film nem létezik. Másrészt ezt a filmet úgy készítették el, hogy (értelemszerűen) az előtte eltelt bő évtized és 21 filmjének (harmadszor is újraszámoltam) ismeretében lehessen értékelni. Egymagában ez a film képtelen megállni, annyira szerves egésszé gyúródott az MCU. Az összes eddig felvonultatott karakter felbukkan és aki nem látta az összes filmet (vagy nem nézett utána más forrásokból), azoknak erősen fog csorbulni az élvezeti érték.

Mindenki másnak azonban melegen ajánlom, hogy jusson el moziba megnézni. Kötelező jelleggel.

Valahol keretszerű ez az esemény amúgy. Az első cikk ezen a blogon a Végtelen háború volt. Most, hogy a Végjátékkal az MCU egy markáns korszaka is lezárult, úgy érzem, hogy az IdeaHub is eljutott egy olyan ösvényhez, ami nagyon sok kérdőjel és húzós döntés által van szegélyezve. Nem véletlenül nincsen már egy ideje például újabb DCEU ReDone epizód sem. Ennek oka főleg az ötlethiány, az új munkahelyhez való alkalmazkodás és folyamatosan változó időbeosztás is. Senkire nem akarok ráijeszteni, az IdeaHub mindig egy kreatív fórum marad és nem tervezem ezt a történetet lezárni, de itt az ideje egy kicsit hátra lépni, kifújni magam és tiszta fejjel megtervezni az első hivatalos évadot a blogon. Ad hoc filmes élménybeszámolókkal így is tervezek jelentkezni, de egy időre a rendszeres posztolást (nem mintha eddig lett volna), félreteszem.

Legyetek jók! Hamarosan folytatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük