Írta:
Blogger (IdeaHub)
Podcast co-host (AlterVerse Podcast)
Okleveles bunkó (Világszerte)
Filmkedvelő
Ugyan kissé túlzás lenne kijelenteni, de megteszem: titokban a Deadpool óta nem hype-oltam ennyire képregényfilmet, mint most a Venom mozit. A szájaló zsoldos első filmjének bombasztikus sikerével beköszöntött az R-besorolású filmek reneszánsza. Ezek után lengették be nem sokkal, hogy Pókember egyik legnépszerűbb nemezise is kaphat egy ilyen történetet. Attól a ténytől pedig, hogy Eddie Brock szerepét a már több zsánerben is bizonyított Tom Hardy kapta meg, szabályosan örömujjongásban törtem ki magamban.
Azonban ahogy az első információmorzsák felszínre kerültek, kezdtem kicsit aggódni. Majd miután az első kedvcsináló annyira semmitmondóra és bénára sikerült, kissé elvesztettem a hitemet a projektben. Ezek után láttak további olyan hírek napvilágot, hogy Pókember említésnyi időre sem tűnik fel (még egyszerűen Peter Parker-ként sem). Egy másik bejelentés szerint pedig az R-besorolást “valójában” nem is tervezték be. A második és a harmadik előzetes befutása után a lelkesedésem a “Ez egy jó film lesz!” hozzáálláshoz képest lecsúszott egy közepes, “Talán nem lesz vállalhatatlanul rossz.” szintre. Ezen bevezetősorokat is pár órával a mozis vetítés előtt gépelem le. Tisztán és elfogulatlanul szedtem össze a gondolataimat a filmet megelőző időszakról.
Olvastam a kritikákat és a rajongói véleményeket is. Ezek fényében egy korrekt filmet kellene kapnunk. Egy olyat, ami nem forradalmasít semmit, de nem is vált ki közundort az egyszerű nézőből.
Élménybeszámoló
A történet szerint adva van a már említett Eddie Brock, egy menő újságíró, akinek viszonylag jól megy a szekér. Szakmájában elismert (és hírhedt) publicista, boldog (és feltehetően hosszú) párkapcsolatban él és van egy kényelmes otthona. Az Élet Alapítványnál balul elsült interjú után és saját önzőségéből kifolyólag viszont egyik pillanatról a másikra mindent elveszít. Aztán egy elkeseredett pillanatában egy alapítványi belső ember segítségével besurran a komplexumba terhelő bizonyítékok után kutatva, ám egy kis csetepaté után viszont nem egyedül távozik…
Nem sok kellett ahhoz, hogy ez a film maradandóbbá váljon, mert a potenciál megvolt benne. Adva volt Tom Hardy tehetsége, egy népszerű antihős és egy beígért sötét, érett hangvételű történet. Az igazat megvallva nagyon szórakoztatónak találtam a filmet annak ellenére, hogy a fenti pontok közül egyetlen telitalálat volt csak. A többi gellert kapott.
Hardy, a film mentőöve
Eddie Brock karakterében egy tehetséges, de arrogáns kisembert ismerhet meg a néző, akit Hardy jól hoz. Semmi zseniális, látszik a játékán, hogy dolgozik a szereppel, de borítékolható, hogy nem élete szerepére készült. Azonban amint betoppan Venom az életébe (vagyis inkább a testébe), egy teljesen más szemszögből mutatja be a film elején a szimbiótával való együttélést. Voltak jelenetek a filmben, amikor egy nagyon enyhe Rekviem egy álomért érzésem támadt, hiszen az organizmus tényleg úgy hat Eddie-re, mint valami kemény drog. Ezekből a segélyhívó pillanatokból azonban kevés van.
Látvány, avagy Venom maga
Nekem a látvánnyal semmi bajom nem volt, pedig sokan szidták azt is, főleg Venom kinézetét. Ezeket az embereket megkérdezném, hogy mégis hogyan kellene kinéznie? Úgy, mint a Sam Raimi féle Pókember harmadik részében? Ha egymás mellé rakjuk őket, nekem a Hardy-féle Venom lett a definitív Venom. Nem szabad elmenni amellett a tény mellett sem, hogy ez a lény tényleg fejeket harap le. Oké, a PG-13-as korhatár besorolás miatt semmit nem látunk belőle, de határozott előrelépésnek éltem meg az előző, mozis verzióhoz képest.
Történet, avagy az újabb kapufa
A történettel sem volt különösebb bajom, bár Carlton Drake karaktere tényleg a lehető egysíkúbb ellenfél, akit megalkottak. A motivációit letudták annyiban, hogy az emberiség megmentésének kulcsát a szimbiótákban látja és ezért mindenkin hajlandó átgázolni. A Venom nem egy karakterdrámának készült, tudom. Tényleg nem egy Sötét Lovag szintű mini-eposzt vártam tőle, csak a probléma ott van, hogy több ponton is kapufát rúg a film. Bemutat egy fejeket leharapó, elemi ösztönök szintjén működő parazitát (nem, nem kérek bocsánatot), hogy aztán a film utolsó harmadában mégis ő legyen a hős. Amikor a film marketingje kimondta, hogy “Nem kell annyi szuperhős”. Mindezek ellenére a film nem süllyed el és szórakoztató marad, még ha az utolsó harmadára lejjebb ad a szintből.
Alapvetően szórakoztató filmnek találtam, viszont a sok logikai bukfenc és a vége felé kiütköző ellentmondásos történetmesélés miatt nem ugrott az “Oké” szint fölé. Tipikus egyszer nézős moziról van szó…
…de mi kellett volna még?
Gyorssegély (SPOILER-VESZÉLY)
Véleményem szerint nem sok helyen kellett volna belenyúlni ebbe a forgatókönyvbe, hogy nagyobbat üssön. Ebben a fejezetben (ahogy tenni fogom a jövőbeli beszámolóknál is) bemutatom, min kellett volna még (szerintem) változtatni ahhoz, hogy egy kicsit magasabb lécet is megugorjon. Illetve a fenti SPOILER-VESZÉLY felirat nem dísznek van ott, szóval aki allergiás az ilyenekre, esetleg a moziban akar rácsodálkozni, az mos itt álljon meg.
Az első, átfogó változtatás az R besorolás lett volna. A Deadpool (ami azóta sorozattá nőtte ki magát) és a Logan óta tudjuk, hogy emberek milliói váltanak jegyet a brutálisabb képregényfilmekre is. Ezt nem csak több vérrel és belezéssel lehetett volna elérni, de olyan témák feszegetésével is, mint például a már drogfüggőség, a skrizofénia, vagy az emberi gyűlölet úgy általában. Meg lehetett volna csinálni a Széttörve és a Rekviem egy álomért szerelemgyerekét Sony-féle Marvel filmek között! Ha csak Tom Hardy-n múlt volna, már azzal is előrébb lettünk volna. A film ugyan eljátszott ennek a gondolatával, amikor Brock kijelenti, hogy elege van a segítőkészségből, de ez a ziccer is kimaradt. A Sony egyszerűen megijedt a Venom filmet körülvevő hype-tól és addig akarta tágítani a célközönségét, hogy elvette a film potenciális élét.
A következő pont kicsit ellentmond a fentinek: Pókember beemelésével kapott volna még egy támasztékot a film. Nem kifejezetten arra gondolok, hogy egy post-credit vagy mid-credit jelenetben egyszer csak belibben és “megöli a bulit”. Elég lett volna egy Pókemberre utaló újságcikk, vagy egy Stan Lee-t az utcán átsegítő Peter Parker is. Simán át lehetett volna rakni a filmet New York utcáira (amiről említést is tesznek, mint helyszín). Ugyan az kicsit ellentmondásos lett volna, hogy pont ebben a városban hogyan garázdálkodhatott volna Venom anélkül, hogy kedvenc hálószövőnk ne vegyen róla tudomást. Ha egy kicsit jobban hajlottak volna a horror irányába, meg lehetett volna magyarázni azzal is, mint egy városi rémtörténetet. Amolyan városi meseként keringett volna a híre egy fejeket leharapó éjszakai lénynek.
SPOILER VÉGE
Nektek hogyan tetszett a film?