Írta:
Blogger (IdeaHub)
Podcast co-host (AlterVerse Podcast)
Okleveles bunkó (Világszerte)
Filmkedvelő
Ugyan kissé túlzás lenne kijelenteni, de megteszem: titokban a Deadpool óta nem hype-oltam ennyire képregényfilmet, mint most a Venom mozit. A szájaló zsoldos első filmjének bombasztikus sikerével beköszöntött az R-besorolású filmek reneszánsza. Ezek után lengették be nem sokkal, hogy Pókember egyik legnépszerűbb nemezise is kaphat egy ilyen történetet. Attól a ténytől pedig, hogy Eddie Brock szerepét a már több zsánerben is bizonyított Tom Hardy kapta meg, szabályosan örömujjongásban törtem ki magamban.
Venom (2018) – rekordrobbantó októberi nyitás, felemás fogadtatás
Azonban ahogy az első információmorzsák felszínre kerültek, kezdtem kicsit aggódni. Majd miután az első kedvcsináló annyira semmitmondóra és bénára sikerült, kissé elvesztettem a hitemet a projektben. Ezek után láttak további olyan hírek napvilágot, hogy Pókember említésnyi időre sem tűnik fel (még egyszerűen Peter Parker-ként sem). Egy másik bejelentés szerint pedig az R-besorolást “valójában” nem is tervezték be. A második és a harmadik előzetes befutása után a lelkesedésem a “Ez egy jó film lesz!” hozzáálláshoz képest lecsúszott egy közepes, “Talán nem lesz vállalhatatlanul rossz.” szintre. Ezen bevezetősorokat is pár órával a mozis vetítés előtt gépelem le. Tisztán és elfogulatlanul szedtem össze a gondolataimat a filmet megelőző időszakról.
Olvastam a kritikákat és a rajongói véleményeket is. Ezek fényében egy korrekt filmet kellene kapnunk. Egy olyat, ami nem forradalmasít semmit, de nem is vált ki közundort az egyszerű nézőből.
Élménybeszámoló
A történet szerint adva van a már említett Eddie Brock, egy menő újságíró, akinek viszonylag jól megy a szekér. Szakmájában elismert (és hírhedt) publicista, boldog (és feltehetően hosszú) párkapcsolatban él és van egy kényelmes otthona. Az Élet Alapítványnál balul elsült interjú után és saját önzőségéből kifolyólag viszont egyik pillanatról a másikra mindent elveszít. Aztán egy elkeseredett pillanatában egy alapítványi belső ember segítségével besurran a komplexumba terhelő bizonyítékok után kutatva, ám egy kis csetepaté után viszont nem egyedül távozik…
Nem sok kellett ahhoz, hogy ez a film maradandóbbá váljon, mert a potenciál megvolt benne. Adva volt Tom Hardy tehetsége, egy népszerű antihős és egy beígért sötét, érett hangvételű történet. Az igazat megvallva nagyon szórakoztatónak találtam a filmet annak ellenére, hogy a fenti pontok közül egyetlen telitalálat volt csak. A többi gellert kapott.
Hardy, a film mentőöve
Eddie Brock karakterében egy tehetséges, de arrogáns kisembert ismerhet meg a néző, akit Hardy jól hoz. Semmi zseniális, látszik a játékán, hogy dolgozik a szereppel, de borítékolható, hogy nem élete szerepére készült. Azonban amint betoppan Venom az életébe (vagyis inkább a testébe), egy teljesen más szemszögből mutatja be a film elején a szimbiótával való együttélést. Voltak jelenetek a filmben, amikor egy nagyon enyhe Rekviem egy álomért érzésem támadt, hiszen az organizmus tényleg úgy hat Eddie-re, mint valami kemény drog. Ezekből a segélyhívó pillanatokból azonban kevés van.
Látvány, avagy Venom maga
Nekem a látvánnyal semmi bajom nem volt, pedig sokan szidták azt is, főleg Venom kinézetét. Ezeket az embereket megkérdezném, hogy mégis hogyan kellene kinéznie? Úgy, mint a Sam Raimi féle Pókember harmadik részében? Ha egymás mellé rakjuk őket, nekem a Hardy-féle Venom lett a definitív Venom. Nem szabad elmenni amellett a tény mellett sem, hogy ez a lény tényleg fejeket harap le. Oké, a PG-13-as korhatár besorolás miatt semmit nem látunk belőle, de határozott előrelépésnek éltem meg az előző, mozis verzióhoz képest.
Történet, avagy az újabb kapufa
A történettel sem volt különösebb bajom, bár Carlton Drake karaktere tényleg a lehető egysíkúbb ellenfél, akit megalkottak. A motivációit letudták annyiban, hogy az emberiség megmentésének kulcsát a szimbiótákban látja és ezért mindenkin hajlandó átgázolni. A Venom nem egy karakterdrámának készült, tudom. Tényleg nem egy Sötét Lovag szintű mini-eposzt vártam tőle, csak a probléma ott van, hogy több ponton is kapufát rúg a film. Bemutat egy fejeket leharapó, elemi ösztönök szintjén működő parazitát (nem, nem kérek bocsánatot), hogy aztán a film utolsó harmadában mégis ő legyen a hős. Amikor a film marketingje kimondta, hogy “Nem kell annyi szuperhős”. Mindezek ellenére a film nem süllyed el és szórakoztató marad, még ha az utolsó harmadára lejjebb ad a szintből.
Alapvetően szórakoztató filmnek találtam, viszont a sok logikai bukfenc és a vége felé kiütköző ellentmondásos történetmesélés miatt nem ugrott az “Oké” szint fölé. Tipikus egyszer nézős moziról van szó…
…de mi kellett volna még?
Gyorssegély (SPOILER-VESZÉLY)
Véleményem szerint nem sok helyen kellett volna belenyúlni ebbe a forgatókönyvbe, hogy nagyobbat üssön. Ebben a fejezetben (ahogy tenni fogom a jövőbeli beszámolóknál is) bemutatom, min kellett volna még (szerintem) változtatni ahhoz, hogy egy kicsit magasabb lécet is megugorjon. Illetve a fenti SPOILER-VESZÉLY felirat nem dísznek van ott, szóval aki allergiás az ilyenekre, esetleg a moziban akar rácsodálkozni, az mos itt álljon meg.
Az első, átfogó változtatás az R besorolás lett volna. A Deadpool (ami azóta sorozattá nőtte ki magát) és a Logan óta tudjuk, hogy emberek milliói váltanak jegyet a brutálisabb képregényfilmekre is. Ezt nem csak több vérrel és belezéssel lehetett volna elérni, de olyan témák feszegetésével is, mint például a már drogfüggőség, a skrizofénia, vagy az emberi gyűlölet úgy általában. Meg lehetett volna csinálni a Széttörve és a Rekviem egy álomért szerelemgyerekét Sony-féle Marvel filmek között! Ha csak Tom Hardy-n múlt volna, már azzal is előrébb lettünk volna. A film ugyan eljátszott ennek a gondolatával, amikor Brock kijelenti, hogy elege van a segítőkészségből, de ez a ziccer is kimaradt. A Sony egyszerűen megijedt a Venom filmet körülvevő hype-tól és addig akarta tágítani a célközönségét, hogy elvette a film potenciális élét.
A következő pont kicsit ellentmond a fentinek: Pókember beemelésével kapott volna még egy támasztékot a film. Nem kifejezetten arra gondolok, hogy egy post-credit vagy mid-credit jelenetben egyszer csak belibben és “megöli a bulit”. Elég lett volna egy Pókemberre utaló újságcikk, vagy egy Stan Lee-t az utcán átsegítő Peter Parker is. Simán át lehetett volna rakni a filmet New York utcáira (amiről említést is tesznek, mint helyszín). Ugyan az kicsit ellentmondásos lett volna, hogy pont ebben a városban hogyan garázdálkodhatott volna Venom anélkül, hogy kedvenc hálószövőnk ne vegyen róla tudomást. Ha egy kicsit jobban hajlottak volna a horror irányába, meg lehetett volna magyarázni azzal is, mint egy városi rémtörténetet. Amolyan városi meseként keringett volna a híre egy fejeket leharapó éjszakai lénynek.
SPOILER VÉGE
Nektek hogyan tetszett a film?